Gyöngy oldala
Tartalom
köszöntő

//animation11.gportal.hu/portal/animation11/image/1130619773.gif

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Írj nekem

 

  

 
kedvenc vers Tőletek

 

 

ytop: Gyöngyvirág

A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt.

A környező virágok csodálkoztak:
- Talán eljött vendégségbe
Valami istennő az angyaloktól,
Hogy megrészegítsen?
- Nem, feleli egy hang, önelégülten,
A nap felé fordítva a fejét,
Az a virág, amely virág a virágok között,
Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok
Mondta az erdei ibolya

Nincs is itt még hozzám hasonló,
Istennő csak én vagyok!
- Jaj, az erdő azt mondja neki:
Rossz és nehéz a szagod.

Te nagy vagy és színes,
De az istennő egy másik virág...
Nézd meg azt a vékonyat,
Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.

Csak ül az árnyékban,
a föld felé hajolva,
Fehér, kicsi, kerek könnyek,
Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.

Ő a virág, ő az istennő,
Először virágzott.
Mennyei illatot hozott nekünk
És gyöngyvirágnak hívják őt.

 
Nézzetek be!

 

Startlap - Startlap added a new photo.

 

 
Zene
 
Aktuális kép

Varázslatos havas táj Romániából!(képek, videó) - MetKép

 
2009. ősz pályázat
2009. ősz pályázat : 88 A levegőben az ősz

88 A levegőben az ősz

A levegőben az ősz sárszoknyában ropja


A levegőben az Ősz... 

a levegőben az Ősz

sárszoknyában ropja

a természet ködbeírt

széltoló figuráit

huzattal ölve gondos

kezektől megrakott

kandallók tüzét

hol becsapott fák

nyáríztől pattogó

hasábjai felett

szárnyat kölcsönözve

énekli röptében

elmúlástól ázott

szerelmi történetét

egy esztendőnyi

ejtett falevél

 
Dátum-névnap
 
Számláló
Indulás: 2007-07-14
 
Csevegjünk
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
zene video
 
Kedvec vers tőletek

 

 

vali75: Gondolatok hangfoszlánya

Borongós hajnal, indigókék égbolton szunnyadó álom,
Tavasz reménysége időzik a virágzó fákon.
Messze távol feldereng, ébredő Nap fénye,
Festői szépségében pitymallik, ásít éppen.
Tekintetem kalandozik, míg kávémat kortyolom,
Gondolatok hangfoszlánya, zakatolnak monoton.
Erdőt-mezőt bejárva, csobbanó patak,
Fűzfaágak ölelkeznek, amott egy nyuszi szalad.
Méz szőke tincseimen szellő lengedez,
Nap csókolta homlokomon redőt keretez.
Nyugalom szekerét húzza, andalog a lélek,
Valaha gyorsult dallamokat komponált, már nem félek.
Hittel, alázattal, célok sűrűjében lelkesen,
Úttalan utakon bolyongva, elveszve.
Lelkem megsebezte, próbatételnek egyszer vége,
Optimista szemlélettel evezek, létem tengerében.