|
22 Nyárvers
S a természet megannyi fényes csillogását Nyárvers
Az ablakon át minden olyan édes
Minden olyan nyári, minden olyan más
Vak végtelen ködsuhanása
Néha elbizonytalanít, megtéveszt
Te erre kábultan megtévedsz,
S belebonyolódsz a mába,
Beleiszod magad az elmúlásba
De nézd, amit az ablakon át látok,
A rügyből kibúvó virágot,
Azt, ami nyár, amit sosem láttam másként,
Mikor gyermek voltam és rám törtek az esték
A nyár akkor is meleg és simogató volt,
Nem féltem, mert fönt ragyogott a hold
És beszívtam az estike illatát
És ha éjjel ágyamon pihentem
És eljöttek értem az álmok
Vadak, édesek, s hoztak
Egy ismeretlen világot
Én akkor sem féltem
Mert nyár volt és olyan szép,
Mint amit csak lefesteni tudnék,
De elmondani alig, mert kevés a szó
És ha kevés a szó, nem lesz belőle mondat
Amit bárki megért és tovább mondhat.
És régen, azok a szerelmes esték,
Azok a séta közbeni összeborulások
Én akkor fedeztem fel újra és újra a nyarat
Mely emlékemben azóta is
Rózsaszín, zöld, sárga és piros maradt
Meg olykor hozzágondollak téged,
Szárszót, a nyaralást, a sok emléket
S a természet megannyi fényes csillogását
És akkor tudom, az ablakon át
S az ablakon belül is,
Hogy a szívemben mélyen
Ott van minden év nyara,
Minden kalandos éjszaka,
A madarak füttye, szárnyalása,
Minden virág nyílása, haldoklása,
És tudom, már minden nyár az enyém
Amit megkapok,
S amit rejt előttem az élet,
Mert én már beleálmodtam magam
Minden egyes kőbe,
Mert én már beleálmodtam
magam a múló időbe.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
