Gyöngy oldala
Tartalom
köszöntő

//animation11.gportal.hu/portal/animation11/image/1130619773.gif

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Írj nekem

 

  

 
kedvenc vers Tőletek

 

 

ytop: Gyöngyvirág

A szél, simán, könnyen halad
A fák között és hirtelen
Bódító illatot szétszórt
Az erdőben, mindenütt.

A környező virágok csodálkoztak:
- Talán eljött vendégségbe
Valami istennő az angyaloktól,
Hogy megrészegítsen?
- Nem, feleli egy hang, önelégülten,
A nap felé fordítva a fejét,
Az a virág, amely virág a virágok között,
Ez a legnagyobb az erdőben és az én vagyok
Mondta az erdei ibolya

Nincs is itt még hozzám hasonló,
Istennő csak én vagyok!
- Jaj, az erdő azt mondja neki:
Rossz és nehéz a szagod.

Te nagy vagy és színes,
De az istennő egy másik virág...
Nézd meg azt a vékonyat,
Azt a gyengéd, elbűvölő szálat.

Csak ül az árnyékban,
a föld felé hajolva,
Fehér, kicsi, kerek könnyek,
Ezüst harangok a szélben és itt mindennek illata.

Ő a virág, ő az istennő,
Először virágzott.
Mennyei illatot hozott nekünk
És gyöngyvirágnak hívják őt.

 
Nézzetek be!

 

Startlap - Startlap added a new photo.

 

 
Zene
 
Aktuális kép

Varázslatos havas táj Romániából!(képek, videó) - MetKép

 
2009. Tavasz pályázat
2009. Tavasz pályázat : 53 Olvadás

53 Olvadás

Így mondott búcsút, mikor eljött a tavasz első napja


Olvadás 

 

Tél gyermeke én, fáradtan nézem múló világom,

 

Eltűnik minden, már csak a holnapot várom.

 

Reményem nincsen, csak utolsó kívánságom:

 

A halálon túl találjon rám a boldogságom. 

 

Az udvar sarkában a tölgy ágai alatt,

 

Ahová a macskák járnak minden éjszaka,

 

Ott alszok én éber álmot születésem óta.

 

Hóember vagyok, rólam nem szól soha nóta. 

 

Ódát írhatnék én is apámhoz, a télhez,

 

Mégis szólok most inkább a tavaszi léthez.

 

Mert bár egy évszakot adott nekem a természet,

 

Halálom megváltás lesz sok-sok apró lénynek. 

 

Hó alatt rekedt, kicsony bogaraktól

 

Hallottam mesét költöző madarakról,

 

Odúba rekedt reszkető állatoktól

 

Dalokat zöldellő fáik virágzó ágairól. 

 

Szóltak még magasztos ódák az illatokról,

 

Méhekről, tűcskökről, szúrós szúnyogokról,

 

Parkokban andalgó szerelmes párokról,

 

Ezekre gondolok, ha szenvedek fájdalomtól. 

 

Add nekem ó kérlek, Mindenható Lélek,

 

Hogy láthassam szén szemeimmel végre,

 

Mit hófülem hallott a hófedte télben,

 

S azután majd tényleg elbúcsúzom végleg. 

 

Utolsó éjszakámat is itt e kertben töltöm,

 

Sírnék én ha tudnék, elfog inkább az öröm,

 

Bánkódhatnék, de lelkemet én nem gyötröm,

 

Legvégső versem is a tavaszhoz költöm. 

 

És eljő a reggel, a csodás tavaszi szél,

 

Megértem én is, amiről mindenki mesélt.

 

Itt jő egy madár, egy tücsök, egy méh,

 

Virágok illata balzsamozza orrom hegyét. 

 

De eljő a vég is, szörnyű haláltusám,

 

Most már nem bánom, hisz tudom mi vár,

 

Csak ne a pokolra jussak majd odaát,

 

Szörnyű lenne ily kevés létért örök olvadás. 

 

Egy dolgot sajnálok, de rettenetesen:

 

Ebben a létben nem talált meg engemet

 

A várva várt, a csodás, igéző szerelem,

 

De talán egy más világban én is meglelem. 

 

Jégszívem olvad már, szörnyű a halála,

 

Könnyek közt folydogál szerte a világba.

 

Bal szemem pottyan az olvadt-hó tócsába,

 

Jobb kezem nyúlna - ha tudna - utána. 

 

Így mondott búcsút, mikor eljött a tavasz első napja

 

A tél fia, a hóember, aki kíváncsi volt a tavaszra.

 

Másnapra fonnyadt répaorr, hét szem szén, s egy fémsapka

 

Búcsúztatta urát s köszönt rá illedelmesen a Tavaszra.

 
Dátum-névnap
 
Számláló
Indulás: 2007-07-14
 
Csevegjünk
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
zene video
 
Kedvec vers tőletek

 

 

vali75: Gondolatok hangfoszlánya

Borongós hajnal, indigókék égbolton szunnyadó álom,
Tavasz reménysége időzik a virágzó fákon.
Messze távol feldereng, ébredő Nap fénye,
Festői szépségében pitymallik, ásít éppen.
Tekintetem kalandozik, míg kávémat kortyolom,
Gondolatok hangfoszlánya, zakatolnak monoton.
Erdőt-mezőt bejárva, csobbanó patak,
Fűzfaágak ölelkeznek, amott egy nyuszi szalad.
Méz szőke tincseimen szellő lengedez,
Nap csókolta homlokomon redőt keretez.
Nyugalom szekerét húzza, andalog a lélek,
Valaha gyorsult dallamokat komponált, már nem félek.
Hittel, alázattal, célok sűrűjében lelkesen,
Úttalan utakon bolyongva, elveszve.
Lelkem megsebezte, próbatételnek egyszer vége,
Optimista szemlélettel evezek, létem tengerében.