Itt a farsang… 

„Itt a farsang, áll a bál!”

A színpadon már kiabál,

egy kikiáltóforma

Furcsa szerzet. Lám az orra,

valamitől, tintakék,

A hangja meg repedtfazék,

De azért csak kiabál,

Hogy: „Itt a farsang, áll a bál!” 

Ott vágtat a vasvitéz,

Vasrostélya mögül kinéz:

Hová tűnt a szörnyeteg,

Ki miatt máig könny pereg

Sok királylány szeméből?

De csak egy piciny egértől

Riadoz a nép itt s ott,

Amint cérna hangon cincog, 

és átszalad a termen.

Mögötte a dermedt csendben

Hóember jön táncolva,

Mintha örökkön tél volna,

Nyakában sál piroslik.

Nyomában már csetlik-botlik

Egy víg madárijesztő,

Aztán egy kerek napernyő 

Alatt kisasszony tipeg,

És puszit dob mindenkinek.

Majd jönnek a boszorkák,

nem ˝látni köztük mogorvát!

Mind vidám és mind nevet,

És seprűnyélen ellebeg.

Majd meg törpe jön s örül,

S ki-kiles az álarc mögül. 

Végre jön a jó tündér,

Aki talán a kedvünkér’

Teljesítheti három

Vagy akár háromszor három

Kívánságunk. De biz a

Nem tanácsos elbíznia

Magát senkinek nagyon,

Hisz más áll már a színpadon. 

Lépdel rendőr s katona,

Mindegyik elég marcona,

Még szemük se mosolyog,

Ez itt, bizony, komoly dolog.

A kalauz téblábol,

Puszta nézése is vádol,

látni: sose viccel ő,

keresi, ki a bliccelő. 

Csak a tűzoltó vidám:

Reméli, leégetni tán

Nem fogja senki haver,

Mert ő mindig segít, ha kell!

A bohóc cintányéroz,

A szakács egy nagy tányért hoz

Megpúpozva friss Fánkkal:

„Fogyasszák hát jó étvággyal!” 

Mennyi jelmezes alak

Rejtőzhet még a színfalak

Homályában! És lehet:

Előhívja a képzelet

Őket színesen, szépen,

S végül olyan lesz egészen

E díszes kompánia,

Mint maga a fantázia! 

Életté lesz a mese,

s nem tudhatom én se, te se,

hol van a biztos határ,

és hogy szól a bűvös szabály.

De ki hiszi, nem téved:

Megfordítható a képlet,

s tudom: ez nem is kevés:,

Az élet is lehet mesés! 

Hisz farsang van, áll a bál,

A színpadon még kiabál

Egy kikiáltóforma

Furcsa szerzet. S ha a torka

Bereked, hát nem lesz rest,

Felmutat majd egy transzparenst,

melyen végtére az áll,